Bevezetés: Athénnal szemben Spárta nem büszkélkedhet filozófusokkal, híres államférfiakkal, vagy művészekkel, két dologról híres; a kemény életmódról, - melyet a mai napig a "spártai" jelzővel illetünk - és a katonáiról. A spártai hétköznapokban e kettő szorosan össze is kapcsolódott. A spártai társadalom egészét áthatotta a szigorú fegyelem, és az önfeláldozás. Az volt a céljuk, hogy tökéletes államukat, tökéletes katonák védjék. A tökéletesség keresése Spártát különös hellyé tette; tiltották a pénz használatát, kötelező volt az egyenlőség, a gyenge (fiú) gyermekeket elpusztították. A férfiak között gyakorlatilag kötelező volt a homoszexualitás, a nőknek pedig olyan társadalmi és szexuális szabadságban volt részük, ami ismeretlen volt az akkori antik világban. Spárta történelme egyenlő a kegyetlen militarizmussal, az igen kiterjedt rabszolgatartással, és egy olyan rendszerrel, ami leginkább a modern kor diktatúráira emlékeztet. Ugyanakkor Spárta volt az első görög állam, amely meghatározta polgárai jogait, és kötelességeit. Ráadásul a perzsák ellen viselt háború miatt Athénnal együtt büszkén mondhatja magát a nyugati világ megmentőjének. Bár a spártai eszmények általában nem olyan vonzóak, mint az athéni kultúra, mégis legalább annyira fontosak a nyugati civilizáció számára, mint mindaz, amit Athén jelképez. Így aztán bizonyos tekintetben a spártaiak története is olyan, mintha a miénk lenne, hisz a mi világunkra is jellemző eszmények egy részét e katonaállamban próbálták ki, jó 2.500 évvel ezelőtt. Egy új nép letelepedése: Spárta a Peloponnészoszon terült el. E hatalmas félszigetet kopár hegyláncok uralják, köztük pedig mély völgyek húzódnak. Ez a szárazföldi Görögország legdélibb része. Az ókori görögök szigetnek tartották, és érhető is, hogy miért; itt szinte kézzelfogható a világtól való elzártság, és mintha a tájat is egyfajta ridegség hatná át. Ez a vidék azonban már jóval a spártaiak előtt történelmi szerephez jutott; 3.000 évvel ezelőtt a trójai háborúban résztvevő görögök egy része innen indult harcba. Agamemnón, a görögök vezére a kelet-peloponnészoszi Mükénét uralta, és Spártától délre volt Meneláosz és felesége Heléna palotája. A trójai szép Heléna - a háború "oka" - is innen származott. E világ azonban i.e.1100-ban valami miatt elpusztult. Senki sem tudja mi történt; földrengés, rabszolga felkelés, vagy meteorit becsapódás, de tény hogy a Mediterráneum keleti felének - szép Heléna otthonának - tűz és pusztulás lett a sorsa. A korszak romjai még egy ideig fent maradtak, de egy történelmi korszak lezárásaként sötét és zavaros idők jöttek. A sötétség századaiban azonban észak felől hazát kereső új, dór eredetű törzsek bukkantak fel. Egy újfajta görög nyelvjárást beszéltek, és juhokat, kecskéket terelve érkeztek a történelmi vidékre. Megtelepedtek a Peloponnészoszon, és egyes törzseik Meneláosz egykori birtokaira vetődtek. A szerencse melléjük szegődött, úgy érezhették, hogy a Paradicsomba jutottak. Az Euratas (ejtsd: Uratasz) folyó medencéjébe jutottak, a Lakóniai síkságra, amelyet észak-déli irányban 80 kilométernyi gazdagon termő föld borít, amit egy egész évben bővizű folyó szel át. A pásztorok egy része felhagyott mesterségével, és letelepedett az olajfa ligetekben. Létrejött egy új Spárta, és az új spártaiak templomot állítottak a legendás uralkodó Meneláosz és egykori hitvese emlékére. [Kitérő]: A görög városállamok jellemzően a legnagyobb városukról kapták a köznapi használatban elterjedt nevüket, és az ott lakó népcsoport is, nem pedig az állam igazi, eredeti nevéről. (A "városállam" szó kicsit félrevezető magyar fordítás, mert valójában azért nem csak egy városból illetve településből álltak ezek az államok.) A spártai állam igazi neve: Lakónia vagy görögösen: Lakedaimon, ami a Lakóniai síkságról kapta a nevét, az itt letelepedő nép neve pedig: lakóniaiak, illetve: lakedaimonion. A Spárta név pedig a fővárosuk illetve a legnagyobb városuk neve volt, és később innen kapta maga a nép is a nevét: spártaiak. (Maga Spárta, a város sem volt hasonlatos semmilyen más görög fővároshoz, erről majd a későbbiekben írok.) Ugyanezen elvek szerint az athéniak államának neve: Attika, fővárosuk: Athén. A sötét századokat követő megújulás során Hellasz-szerte Spártához hasonló új városok jöttek létre. Bár méretben, és jelentőségben különböztek, egy dologban hasonlítottak: mindegyiket közösen elfogadott törvények és szokások alapján kormányozták. Maguk a törvények sok tekintetben eltérőek voltak, csak a céljuk volt azonos; a rend és az igazságosság biztosítása szemben a káosszal és a bizonytalansággal.